A vérfarmozás körüli vita Izlandon ismét kritikákat vált ki

A vérfarmozás körüli vita Izlandon ismét kritikákat vált ki

A „vérfarmozásnak” nevezett ellentmondásos gyakorlat Izlandon továbbra is egyre nagyobb kritikát kap, mivel az egyik fő üzemeltető engedélye még az idén lejár. Körülbelül 4000 vemhes kancát tartanak kizárólag azért, hogy vért vegyenek tőlük, amelyet a PMSG nevű hormon előállításához használnak – ezt a hormont széles körben alkalmazzák a sertéstenyésztésben Közép-Európában, különösen Németországban.

Az állatvédő szervezetek ismételten felszólítottak a gyakorlat megszüntetésére, különösen annak fényében, hogy a PMSG-t ma már szintetikusan is elő lehet állítani, így nincs szükség élő állatokból történő kivonásra. Mivel az iparág jövője most az izlandi parlament kezében van, az aktivisták arra buzdítják az embereket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az Ipari Minisztériummal, és fejezzék ki tiltakozásukat, mielőtt új engedélyt adnának ki.

A FEIF hivatalos levelet nyújtott be a minisztériumhoz, és reméli, hogy a kormány határozott lépést tesz a gyakorlat végleges megszüntetése érdekében.

Az izlandi ló világa búcsút mond Ullu Beckernek

Az izlandi ló világa búcsút mond Ullu Beckernek

Ullu Becker az izlandi lovaglás igazi úttörője volt, a kezdetektől fogva. Az 1950-es évektől hatalmas szenvedéllyel szentelte életét szeretett izlandi lovainak. Férjével, Claus Beckerrel, és Ursula Bruns támogatásával, izlandi munkatartózkodásuk után importálták első lovaikat. A házaspár hasonló gondolkodású lovasok közösségét hozta létre, és hosszú túralovaglásokra indultak – a szabadidős lovaglás egész életében közel állt a szívéhez.

Az izlandi ló iránti élethosszig tartó elkötelezettségéért, valamint az izlandi lovas közösség támogatásáért és inspirálásáért Ullu Becker megkapta a FEIF-díjat – méltó elismerésként kivételes munkásságáért, férje, Claus Becker mellett.

Amikor 1958-ban megalakult az IPZV (a Német Izlandi Ló Szövetség), a Beckerek az elsők között csatlakoztak – Claus tenyésztési igazgatóként, Ullu pedig tenyésztési bírálóként. Ullu elkötelezetten dolgozott az izlandi lovassportban a ló- és lovasképzés fejlesztésén, valamint a lovak megfelelő és tiszteletteljes gondozásán. Szoros kapcsolatokat alakított ki a lovasvilág számos ismert alakjával, köztük Linda Tellington-Jones-szal, akivel még későbbi éveiben is élénk, baráti kapcsolatot ápolt.

1972-ben Essenben rendezték meg az első Equitana kiállítást – természetesen izlandi lovakkal, a mottó pedig ez volt: „Szeretjük az izlandi lovakat.” Ullu Becker a szervezők kulcsfigurái közé tartozott. Gyakran emlegette: „Az egész egyesület részt vett benne, mindent magunk csináltunk – és hihetetlenül sokat nevettünk.” Ezek a nyilvános megjelenések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az izlandi lovak egyre ismertebbé és közkedveltebbé váljanak – nem kis részben Ullu érdemeinek köszönhetően.

Egyik legemlékezetesebb kalandja az Amerikai Lovasversenyen való részvétel volt 1976-ban: 3 hónap alatt 3000 kilométert tettek meg barátaival, átszelve az Egyesült Államokat parttól partig. Számtalan történetet mesélt erről az útról – különösen a távlovaglásról és szeretett lováról, Hrappurról.

Az IPZV 60. évfordulójára Ullu Becker írta a jubileumi kiadványt, amelyben gazdagon merített hatalmas emlékanyagából. Saarlandban, a Mandelbachtal térségében fekvő Grenzlandhof birtoka otthont adott számos, saját tenyésztésű lónak, és vendégül látott minden korosztályból érkező lovasokat. Számos lovasverseny és izlandi ló bajnokság helyszíne volt.

Szeretete és elhivatottsága családjában tovább él. Ma a birtokot fia, Dieter Becker és felesége, Silvia vezetik, és az új generáció, unokája Willi, már át is veszi a stafétát. Őszinte részvétünket fejezzük ki családjának.

Visszatekintve, Ullu Becker élete mélyen és teljes szívvel az izlandi lónak volt szentelve.
Köszönjük, kedves Ullu, szívből. Emlékedet és példádat sokáig megőrizzük.

Az Izlandi Ló Történeti Központ idén nyáron ismét megnyitja kapuit

Az Izlandi Ló Történeti Központ idén nyáron ismét megnyitja kapuit

Június 1-jén új kiállítás nyílt meg az Izlandi Ló Történeti Központban. A látogatók megismerkedhetnek az izlandi lovak színeivel és a WorldFengur törzskönyvvel, valamint számos lenyűgöző tárggyal, amelyek kiemelkedő lovakhoz és lovasokhoz kapcsolódnak.

A kiállítás betekintést nyújt az izlandi ló gazdag történetébe, és bemutatja, milyen hatással volt az izlandi nemzet kultúrájára és mindennapi életére az elmúlt évszázadban.

A központ Hólarban, Hjaltadalur völgyében található – az izlandi lótenyésztés szívében –, ahol az oktatás és a hagyomány találkozik Észak-Izland festői tájában.

Kristín Halldórsdóttir, a központ projektvezetője szeretettel várja a látogatókat naponta 10:00 és 16:00 óra között, hétfő kivételével, amikor a központ zárva tart.

Vérkanca-ipar Izlandon

Vérkanca-ipar Izlandon

Ahogy azt sokan már tudják, körülbelül 4000 vemhes kancát használnak Izlandon a PMSG nevű termékenységi hormon előállítására, amelyet főként a sertéstenyésztésben alkalmaznak Európában. Az állatvédő szervezetek – mind Izlandon, mind külföldön – már évek óta tiltakoznak e gyakorlat ellen, és múlt héten hivatalos állatkínzási panaszt nyújtottak be az izlandi rendőrséghez.

A FEIF is felemelte a hangját a lovak ilyen jellegű kizsákmányolása ellen, és a múlt héten nyílt levelet küldött az Ipari Minisztériumnak, amely felelős az Isteka nevű gyógyszergyártó cég engedélyének kiadásáért.

Közgyűlés 2025. május 30.

Közgyűlés 2025. május 30.

MEGHÍVÓ

A Magyar, Izlandi Lovas Egyesület Elnöksége tisztelettel meghívja Önt a

2025. május 30-án (pénteken) 17:00 órakor
Tata-Agostyán, Sjáli Szórakoztató Parkban

tartandó közgyűlésére.

A Közgyűlés abban az esetben határozatképes és az alapszabály módosítására akkor jogosult, ha a szavazásra jogosult tagok legalább 50%-a + 1 megjelenik.

Amennyiben a Közgyűlés nem határozatképes, a megismételt éves közgyűlés újbóli összehívásának időpontja:

2025. május 30. (pénteken) 18:00 óra.

A Közgyűlés mindenki számára nyitott.

 

NAPIREND:

  1. Jegyzőkönyvvezető, hitelesítők, Szavazatszámláló Bizottság megválasztása;
  2. Elnöki – köszöntő;
  3. Az Elnökség 2024. évi szakmai beszámolója és elfogadása;
  4. Az Elnökség 2024. évi pénzügyi beszámolója és elfogadása;
  5. Az Elnökség 2024. évről szóló közhasznúsági jelentésének előterjesztése és elfogadása;
  6. Az Egyesület 2025. évi szakmai tervének előterjesztése és elfogadása;
  7. Az Egyesület 2025. évi pénzügyi tervének előterjesztése és elfogadása;
  8. Tagsági viszony(ok) felmondása és elfogadása az alapszabályban foglaltak alapján;
  9. Egyebek;

Tata, 2025. 05. 20.

Straubinger Zoltán
elnök

A Meghívó innen leltölthető.

50 év a FEIF logóval

50 év a FEIF logóval

2025-ben ünnepeljük a FEIF – a Nemzetközi Izlandi Ló Szövetség – hivatalos logója bevezetésének 50. évfordulóját.
A FEIF-et 1969-ben alapították, de az első hat évben nem rendelkezett hivatalos logóval.

1974-ben a norvég ezüstműves és izlandi lórajongó, Inge Høivik tervezte meg a jól ismert szimbólumot a Norvég Izlandi Ló Egyesület (NIHF) számára. Később Norvégia ezt a szimbólumot a FEIF-nek adományozta, amely 1975-ben hivatalos logóként elfogadta.

A történet Dél-Németországban kezdődik, a germán vaskor idején – körülbelül 800 körül –, amit ma a korai viking korszakként ismerünk. Heidesheim város közelében egy magas rangú nőt temettek el, és vele együtt egy ezüstmedált is, amit feltehetően övdíszként használtak.

Több száz évvel később a medált régészek egy ásatás során megtalálták, és a stuttgarti Nemzeti Múzeumba került. Norvégiában a fiatal diák Inge Høivik, aki az oslói Iparművészeti Iskolában tanult, egy germán ékszerekről szóló könyvben találkozott a medál képével. A dizájn kiemelkedett a lovas ábrázolások közül, melyek általában lándzsát és pajzsot tartalmaznak. Ez a lovas fegyvertelen volt, karjait pedig felemelte.

A kép jelentése ismeretlen, de egyesek úgy vélik, hogy az északi mitológiához vagy a kereszténységhez kapcsolódik, és a béke gesztusát szimbolizálhatja. A motívum azóta a „békelovas” vagy „naplovas” néven vált ismertté.

error: Content is protected !!