Egy különleges lófajta- az izlandi ló

Az izlandi lovak valójában az Izlandi szigetet benépesítő vikingek lovai voltak a kilencedik században. Amikor az első telepesek Izlandra érkeztek hajóikon 860 és 930 között, csak korlátozott számú állatot tudtak magukkal vinni, ezért valószínűleg kiválasztották a legjobb lovaikat a ménesből. Ezeknek a lovaknak az állományából származtak az izlandi lófajtát kialakító kiváló minőségű tenyészállatok, akiknek túl kellett élniük az Atlanti-óceáni út viszontagságait a vikingek hosszú hajóin, mielőtt az első izlandiak „legfontosabb segítőjévé” váltak volna abban a tágas, vad és teljesen ismeretlen földön.

Az egész világon csak az a ló számíthat fajtatiszta izlandi lónak, amelynek ősei Izland szigetére vezethetők vissza. Erre hozták létre a World Fengur nevű, az egész világra kiterjedő izlandi ló adatbázist, melyben ma körülbelül 410 000 lovat tartanak nyilván. Ennek az adatbázisnak a segítségével történik az izlandi lovak nyilvántartása és törzskönyvének kiállítása.

Izland elszigeteltsége miatt mára az izlandi ló a világ egyik legtisztább vérvonalú lófajtája, mellyel kevés fajta dicsekedhet. Ez annak is köszönhető, hogy az államalapítással egyidejűleg 930-ban az izlandi parlament megtiltotta a lovak szigetre való behozatalát, így azóta – több mint ezer éven át- más fajták genetikája nem kerülhetett az állományba! Ezt a törvényt ma is betartják. Az az egyed, aki elhagyja a szigetet ( akár egy világbajnokságon való részvétel miatt), többé már nem kerülhet oda vissza, emellett az idegen lovak importja sem engedélyezett. Ennek legfőbb oka az elszigeteltségből fakad, a jellegzetesen kontinentális lóbetegségek nem érintették ezt a fajtát, így természetesen az immunitás sem alakult ki ezek ellen. Ezért nagyon fontos, hogy az Izlandról importált lovakat minden ismert védőoltással el kell látni.

Az izlandiak úgy is vigyáznak lovaikra, hogy azt kérik a hozzájuk utazó lovasoktól: ne használjanak használt bőr eszközöket, például kesztyűt, kobakot vagy lovaglócsizmát, és fertőtlenítsék minden felszerelésüket (különösen a kobakot).

Az izlandi lovak azonban nem csak ezért egyediek. Ismerje meg őket és különleges képességeiket jobban!

Az a bizonyos öt jármód

Az izlandi ló úgynevezett “jármód ló” fajta. Ez azt jelenti, hogy a lépésen, ügetésen és vágtán kívül, amelyre minden ló képes, ők még két másik jármódot tudnak.

Tölt

A négyütemű oldalirányú járásról, a töltről híres az izlandi ló. Ez lehetővé teszi a nagyon rezgésmentes lovaglást, lényegében rázkódásmentesen lovagolhat így az ember.  Még az egyébként rutinos lovasok is elképedve tapasztalják meg a tölt jármód „mozdulatlanságát”.

Pace

A passz olyan gyors jármód, hogy rövid távolságú versenyeket is szerveznek belőle, általában 100–250 méteres távon. A passz során a ló egyszerre mozgatja egy-egy oldalon a hátulsó és elülső lábát.

A kiegészítő járások az izlandi lovaknak természetesek, és az újszülött csikók gyakran megmutatják őket már a kezdetektől. A legtöbb izlandi ló ötjármódú. Néhány állatnál azonban a repülőpassz hiányzik, ők a négyjármódúak. Érdekesség, hogy minden ötjármódú izlandi ló számára közös genetikai variáció van, amely lehetővé teszi számukra, hogy bármilyen jármód esetén nagy sebességgel mozoghassanak vágtázás nélkül, valamint lehetővé teszi az alacsony rezgésű oldalirányú mozgásokat. A legutóbbi évek kutatásai szerint egy bizonyos gén, az úgynevezett „jármódőrző gén” felelős a lateralitásért, vagyis azért, hogy az izlandi ló a passz jármódban tudjon a tevéhez hasonlóan az azonos oldali lábaival lépni. Az ötjármódú példányok szüleiben is benne van ez a gén, ezért képesek rá az utódok is. Ha csak az egyik szülő rendelkezik ezzel a génnel, akkor az utód négyjármódú lesz.

A tölt és a passz mozgás nagyobb biztonságot ad az egyenetlen terepen.

Színgazdag fajta

A legtöbb színárnyalat ennél a fajtánál látható- több mint 40 szín és 100 féle variáció különböztethető meg.

A legnagyobb színárnyalattal rendelkező fajta a világ összes lófajtájából. Néhány kivételtől eltekintve, a legtöbb jól ismert lószín megtalálható a fajtában. Ez a tény hozzájárul a fajta kellemes megjelenéséhez és színváltozatához. Bár a lovasok között ismert mondat: „A jó lónak nincsen színe” ez bizonyos mértékig igaz, azonban az embereknek gyakran választanak lovat szín alapján, ezért sűrűn vitatják a színek sajátosságainak a hatáskörét.

A tenyészkönyvben nem csak egy szín engedélyezett, hanem a változatosságot támogatják, ösztönzik. Mivel a hivatalos tenyészcél abból is áll, hogy minden természetes a fajtában előforduló színt megőrizzen.

Imádnivaló karakter

Az izlandi ló világszerte ismert valódi, nyitott karakteréről. A lovak barátságosak, lelkesek, intelligensek, gyorsan megtaníthatók, általában véve együttműködőek a lovasokkal, mindemellett pedig erősek és szeretik a munkát.

Temperamentum

A izlandiak hagyományosan az erős, kitartó lovakat részesítik előnyben, ami nem csoda, figyelembe véve azokat a hosszú távolságokat, amelyeket ezeknek a lovaknak nehéz terepen kell megtenniük. A lovaknak azonban mindig megbízható és értékes társaknak kell lenniük, készen kell állniuk a teljes sebességgel való futásra is, és akár az órákig egy hóviharban való állásra is az embereket védve. Hűséges, gondoskodó társak. Sok történet szól arról, hogy a lovak megmentették lovasaik életét azzal, hogy megtagadták a lovaglás folytatását, ha az út túl veszélyes volt, vagy hogy hazavezették a lovasukat, amikor az elvesztette a helyes irányt.

Barát egy életre

Gyakran ugyanazok a lovak használhatók a legmagasabb szintű versenyeken, amelyek a legfiatalabb családtaggal is remekül kijönnek. Könnyen lovagolhatók. Szelíd és barátságos természetük pedig bizalmat áraszt. Úgy tűnik, hogy a lovak alkalmazkodnak minden feladathoz, és tudják, mikor kell teljes erőfeszítéssel tenni a dolgukat, és mikor lehetnek könnyedek.  Éppen ezért kezdő lovasoknak is ideális választás. Ezt a sokoldalúságot az izlandi ló szerelmesei nagyra értékelik, és ez az egyik legfontosabb tenyésztési cél. Az izlandi lovak a kölcsönös tiszteletet és megfelelő gondoskodást jutalmazzák az egész életükön át tartó hűséggel és barátsággal.

Igazi csapatépítő

Az izlandi lovak nélkülözhetetlen segítők voltak a szigeten a vikingek letelepedése óta, és az évszázadok során hűségesek is maradtak mindehhez. A szigetországban utak híján a nagy távolságokat egyenetlen terepen kellett megtenni, ezért áruszállításra is éppúgy használták őket, mint azért, hogy a gleccseren túl meglátogassák szeretteiket az emberek.  Noha szerepük a kezdetek óta kissé megváltozott, továbbra is fontos részét képezik az izlandi kultúrának. Összehozzák az embereket az országban és a határokon túl is. Társaságukban nem lehet nem felszabadultnak és nyitottnak lenni, hiszen ők is így állnak az emberekhez.

Elbűvölő és erős

Az izlandi lovak hivatalos tenyésztési célja egy egészséges, termékeny és kitartó hátasló, egy robosztus mégis elegáns és sokoldalú ló kiváló öt jármóddal! Az alkatnak egy optimális természetes egyensúlyt kell mutatnia, a mozgásnak minden jármódban simának, magasnak, és térölelőnek kell lennie, hogy így egy elegáns és erőteljes képet adjon.

Kicsi, de nem póni !!!

Az izlandi lovak mérete nagyon különböző. A marmagasság 130 cm-től 150 cmnél is több lehet. A tenyészszemléken bemutatott lovak marmagassága átlagosan 140 cm, ami jóval nagyobb, mint 30 évvel ezelőtt. Az a tény, hogy a lovak nagyobbra nőnek, egyrészt a jobb takarmányozásnak, másrészt a tenyésztési szelekciónak köszönhető.

Az izlandi ló lovaglása

Érzés és technika

Gyakran gondolják, hogy az izlandi lovak könnyen lovagolhatók. Igaz, hogy a szelíd és barátságos egyéniségük és az alacsony vibrációs jármódjuk miatt nagyon egyszerű egy izlandilovat lovagolni.

Egyensúly és minőség

Egy meglévő tapasztalat másik lófajtával természetesen nagyon értékes, mivel az izlandiló lovaglásánál érvényes végső soron, hogy egy ló, ló marad. Azonban ezeknek lovaknak megvannak azok a kiegészítő jármódjai, a töltjük és a versenypasszuk, amikben felfedezhető néhány alapvető különbség a jelekben és segítségekben, összehasonlítva a „normális” hátaslovakkal.

Az izlandi lovak kiképzésekor a hozzáértő lovasok számos díjlovaglási módszert használnak, a lovak egyensúlyának és a minőségi jármódjának, egyenességének, az összes mozgékonyságának, valamint a lovas lehető leghatékonyabb hordozásának fejlesztésére.

Az izlandi lovak versenyét többnyire arra tervezték, hogy a 4-5 jármód minőségét megegyező verseny tempóban megmutassák. Néhány izlandiló tehetséges ugróló, de nem mindegyik. Izlandon az ugróversenyek az izlandilovakkal nem nagyon megszokottak.

Röviden szólva, a fő lovaglótechnikák az egyenes, és kiegyensúlyozott ülésben, a könnyű jelzésekben és folyamatos, könnyed kéznek a használatában- a nagyon könnyed szárkontaktusban rejlenek. A hangot gyakran használják együtt az üléssel, lábbal és szársegítséggel. Az izlandilovak ebből értik meg, hogy a mozgásban kell maradni, addig míg nekik valami mást nem mondanak, és a sebességet és jármódot fenntartják, míg mást nem kérnek tőlük.

Órákhosszat a nyeregben

A legtöbb ember nagyon kényelmesen ül ezeken a meglehetősen kicsi hátasállatokon. Ők szinte úgy érzik, hogy siklanak előre, amikor ebben a nagyon sima és alacsony vibrációjú négyütemű jármódban-töltben lovagolnak. Rázkódás nélkül (amik a töltnél ritkán fordulnak elő) egy megbízható, szelíd lovon nem tudnak kudarcot vallani. Az izlandi lovak helyes lovaglásának vagy akár kiképzésének a vonatkozásában azonban a lovasnak alkalmaznia kell a kellő mennyiségű az érzést és technikát, amely csak a nyeregben töltött órákon keresztül érhető el, lehetőleg jó lovasoktatók irányítása alatt.

Az izlandi ló képzése

Kezdeti kiképzés

Kiképzésük általában nem kezdődik meg 3,5 éves koruk előtt. Addig, gyakran kevés kapcsolatuk van az emberekkel, gyakran már néhány nappal az előképzés előtt a későbbi kiképzést megkönnyítve, hagyományosan, a fiatal lovakat egy ideig más idősebb hátaslovakkal egy csapatban vezetik (nyeregből), mielőtt belovagolják őket. A vezetőló- lovaglás manapság még mindig gyakori, és a kiképzés kezdeténél fontosnak tartják.

Lovas felszerelés

Az izlandi lovakat általában kifejezetten erre a fajtára tervezett kantárokkal, nyereggel lovagolják. A leggyakrabban használt felszerelések: egy normál kantár (torokszíj nélkül) egy egyszerű zablával, amit hannoveri vagy angol orrszíjjal használnak, és egy izlandi nyereg (amely nagyon hasonlít a díjlovagló nyereghez) és néha egy díjlovagló-idomító pálca.A lovas gyakran jodhpur nadrágot visel, lovaglócipővel vagy csizmával, valamilyen kényelmes kabáttal vagy pulóverrel és megfelelő lovas kobakkal. Igen változatos a kínálat a különböző márkájú kantároknak és felszereléseknek, hogy így mindenki valami megfelelőt tudjon találni.

Forrás: https://www.horsesoficeland.is/