2025-ben ünnepeljük a FEIF – a Nemzetközi Izlandi Ló Szövetség – hivatalos logója bevezetésének 50. évfordulóját.
A FEIF-et 1969-ben alapították, de az első hat évben nem rendelkezett hivatalos logóval.
1974-ben a norvég ezüstműves és izlandi lórajongó, Inge Høivik tervezte meg a jól ismert szimbólumot a Norvég Izlandi Ló Egyesület (NIHF) számára. Később Norvégia ezt a szimbólumot a FEIF-nek adományozta, amely 1975-ben hivatalos logóként elfogadta.
A történet Dél-Németországban kezdődik, a germán vaskor idején – körülbelül 800 körül –, amit ma a korai viking korszakként ismerünk. Heidesheim város közelében egy magas rangú nőt temettek el, és vele együtt egy ezüstmedált is, amit feltehetően övdíszként használtak.
Több száz évvel később a medált régészek egy ásatás során megtalálták, és a stuttgarti Nemzeti Múzeumba került. Norvégiában a fiatal diák Inge Høivik, aki az oslói Iparművészeti Iskolában tanult, egy germán ékszerekről szóló könyvben találkozott a medál képével. A dizájn kiemelkedett a lovas ábrázolások közül, melyek általában lándzsát és pajzsot tartalmaznak. Ez a lovas fegyvertelen volt, karjait pedig felemelte.
A kép jelentése ismeretlen, de egyesek úgy vélik, hogy az északi mitológiához vagy a kereszténységhez kapcsolódik, és a béke gesztusát szimbolizálhatja. A motívum azóta a „békelovas” vagy „naplovas” néven vált ismertté.