Ullu Becker az izlandi lovaglás igazi úttörője volt, a kezdetektől fogva. Az 1950-es évektől hatalmas szenvedéllyel szentelte életét szeretett izlandi lovainak. Férjével, Claus Beckerrel, és Ursula Bruns támogatásával, izlandi munkatartózkodásuk után importálták első lovaikat. A házaspár hasonló gondolkodású lovasok közösségét hozta létre, és hosszú túralovaglásokra indultak – a szabadidős lovaglás egész életében közel állt a szívéhez.
Az izlandi ló iránti élethosszig tartó elkötelezettségéért, valamint az izlandi lovas közösség támogatásáért és inspirálásáért Ullu Becker megkapta a FEIF-díjat – méltó elismerésként kivételes munkásságáért, férje, Claus Becker mellett.
Amikor 1958-ban megalakult az IPZV (a Német Izlandi Ló Szövetség), a Beckerek az elsők között csatlakoztak – Claus tenyésztési igazgatóként, Ullu pedig tenyésztési bírálóként. Ullu elkötelezetten dolgozott az izlandi lovassportban a ló- és lovasképzés fejlesztésén, valamint a lovak megfelelő és tiszteletteljes gondozásán. Szoros kapcsolatokat alakított ki a lovasvilág számos ismert alakjával, köztük Linda Tellington-Jones-szal, akivel még későbbi éveiben is élénk, baráti kapcsolatot ápolt.
1972-ben Essenben rendezték meg az első Equitana kiállítást – természetesen izlandi lovakkal, a mottó pedig ez volt: „Szeretjük az izlandi lovakat.” Ullu Becker a szervezők kulcsfigurái közé tartozott. Gyakran emlegette: „Az egész egyesület részt vett benne, mindent magunk csináltunk – és hihetetlenül sokat nevettünk.” Ezek a nyilvános megjelenések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az izlandi lovak egyre ismertebbé és közkedveltebbé váljanak – nem kis részben Ullu érdemeinek köszönhetően.
Egyik legemlékezetesebb kalandja az Amerikai Lovasversenyen való részvétel volt 1976-ban: 3 hónap alatt 3000 kilométert tettek meg barátaival, átszelve az Egyesült Államokat parttól partig. Számtalan történetet mesélt erről az útról – különösen a távlovaglásról és szeretett lováról, Hrappurról.
Az IPZV 60. évfordulójára Ullu Becker írta a jubileumi kiadványt, amelyben gazdagon merített hatalmas emlékanyagából. Saarlandban, a Mandelbachtal térségében fekvő Grenzlandhof birtoka otthont adott számos, saját tenyésztésű lónak, és vendégül látott minden korosztályból érkező lovasokat. Számos lovasverseny és izlandi ló bajnokság helyszíne volt.
Szeretete és elhivatottsága családjában tovább él. Ma a birtokot fia, Dieter Becker és felesége, Silvia vezetik, és az új generáció, unokája Willi, már át is veszi a stafétát. Őszinte részvétünket fejezzük ki családjának.
Visszatekintve, Ullu Becker élete mélyen és teljes szívvel az izlandi lónak volt szentelve.
Köszönjük, kedves Ullu, szívből. Emlékedet és példádat sokáig megőrizzük.