AZ IZLANDI LOVAK közösségteremtő ereje

A Nemzetközi Izlandi Lovas Szö­vetség (FEIF) január végi közgyű­lésén, Izlandon teljes jogú tagként felvette a Magyar Izlandi Lovas Egyesületet. A 22 tagúra bővült világszövetségnek így Magyaror­szág is tagja lett. Az immár 11 éves múltra visszatekintő, tatai székhe­lyű egyesület hazánk történelmi lovashagyományaival és természet adta, valamint épített szépségeivel immár a világszövetséggel karöltve folytatja misszióját az izlandi ló ha­zai népszerűsítése terén.

Öröm velük együtt lenni, és amint az látszik is, ők is szívesen vannak együtt az emberekkel

A hír röviden ennyi, de ebből nem látja senki azt a szeretetet, amely az izlandi lovak körül hullámzik: maga a lófajta is szinte elképzelhetetlenül barátságos, de ha az ember akár csak véletlenül is kö­zéjük keveredik, azonnal úgy érzi, mind az állatok, mind az ott lévő emberek a bará­tai. Erről a hihetetlen élményről számolnak be az izlandilovas közösségek, valamint a versenyek résztvevői, és ezt éreztük Tatán, a Sjáli Lovasparkban járva mi is.

SJÁLIVAL KEZDŐDÖTT A TATAI TÖRTÉNET

„Fiatalabb koromban, mint mindenki más, valami különlegeset akartam létrehozni, nyomot hagyni magam után. Húsz éve lát­tam egy műsort az izlandi lovakról, amely­ben felidéztek egy reykjavíki esetet: a be­fagyott tavon sok ló együttes tölt mozgása hatására beszakadt a jég. De nem ez volt a legmegdöbbentőbb, hanem az, ahogy az emberek és a lovak együtt dolgoztak mentés közben. Volt olyan ember, aki nem kímélve magát, a ló lába alá támasztotta a térdét, hogy az ki tudjon lépni a mély víz­ből. Sugárzott az egészből, hogy milyen szoros a kapcsolat és nagy a bizalom az emberek és a lovak között. Akkor döntöt­tem el, hogy ilyen lovaim lesznek” – mesé­li Straubinger Zoltán, az egyesület elnöke.„Felkerestem Mihók Sándort, a Póni­ és Kis­lótenyésztők Országos Egyesülete elnökét, aki Ausztriába irányított Verena Huge neck­hez. Tőle hoztam 2002­ben két vemhes törzskancát és két sportlovat. Az első csikó­nak, aki már itt Magyarországon született, szimbolikus nevet adtunk: Sjáli, vagyis király, királynak való. Róla neveztük el a parkot is. Azóta már 16 izlandi ló van itt Tatán.” Velük pedig megkezdődött a fajta népsze­rűsítése: Straubinger Zoltán létrehozta az Izlandi Lovas Kávéfutár Kft.­t, megszületett a Sjáli König Kaffee, így a kávéfogyasztók körében is népszerűsíti az izlandi lovakat több országban is.

A tatai ménes egy része ridegtartásban

MINDENT A FELNÖVEKVŐ GENERÁCIÓKÉRT

A Sjáli Izlandi Lovaspark maradt a székhe­lye a Tatai és Térségbeli Lovasélet­fejlesztő Egyesületből átalakult Magyar Izlandi Lo­vas Egyesületnek, és ez a helyszíne szá­mos közösségi programnak. Az összetartó társaság célja a lovasélet és a lovas szak­mai munka segítése: tanítani, képezni, él­ményt adni és fejleszteni.

A kezdetekkor megfogalmazott céljukat, mi­szerint helyben, a helyieknek kínáljanak szórakozási lehetőséget, és mindeközben mind többeket, elsősorban a felnövekvő ge­nerációkat megismertessék a lovaglással, a lovaskultúrával és ezekkel a nemes állatok­kal, azóta is missziójuknak tekintik. Ezért szervezik meg évek óta az ingyenes Szent György­napi Lovasünnepeket, a Lóvoda na­pokat, néhány évvel ezelőtt pedig a tatai lóverseny­hagyományokat is felélesztették. A Sjáli Izlandi Lovasparkban van egy mini kiállítás a világ állatairól, 11 shetlandi minipóni, törpejuhok, malacfuttató és min­den más, amit csak ember el tud képzelni a gyerekek szórakoztatására.

„A jövő fiatalságát, lovas nemzedékét sze­retnénk megtanítani mindarra, amit a lovak, és különösen az izlandi lovak jelentenek. Élményt adni mind a magyar, mind a nem­zetközi vendégeinknek, új utakat kiépítve fejleszteni az országok és lovasok közötti kapcsolatokat: ez a magunk meghatározta küldetésünk” – tette hozzá az elnök.

„Régiónk bővelkedik lovasútvonalakban, de wellness­, egészségügyi, kulturális lehe­tőségek egész tárházát is kínálja mind­emellett. Múlt és jövő találkozik itt. Bízunk benne, hogy mind többekkel meg is ismer­tethetjük kincseinket, amelyek tovább gaz­dagíthatják majd a Nemzetközi Izlandi Lovas Szövetséget és Magyarországot is” – részletezte terveiket.

Németh Krisztina az, aki a lovasparkban a napi munkát végzi. Naponta lovagolja az állatokat, és a világszövetség szakmai képzésein „tanulja az izlandi lovat”. Ahogy elmesélte, ezeket másképp kell lovagolni, mint a világ többi lófajtáját. De egy töltben mozgó izlandi ló hátán ülve akár egy csésze kávét is meg lehet inni, annyira sima különleges jármódja, mozgása

MINDENT, AMI KIRÁLYNAK VALÓ
Óvatosan a fehérjével! Így foglalható össze az izlandi lovak takarmányozásának lé­nyege. A fajta takarmányhasznosítása kiváló, így télen is legelőn tartható, némi széna­kiegészítéssel.
Tatán az izlandi állomány egy része ridegtartásban van, a többiek nappal kint van­nak, éjszakára viszont istállóba kerülnek – leginkább a gazda gondoskodó szeretete miatt. Sjálira és társaira maximálisan odafigyelnek, annak ellenére, hogy igénytele­nebb fajtáról van szó. Mindent megkapnak, sőt, még annál is többet, mint amit a szakmai szem megkövetelne. Mindent, ami királyi, királynak való, mint ők maguk…

a

A FEIF-TAGSÁG ÚJ LENDÜLETET AD

Ahogy a magyar egyesület vezetői fogal­maztak, nagyon hálásak azért a bizalo­mért, tiszteletért, amellyel fogadták őket a nemzetközi izlandilovas szövetségnél, és a jövőben szeretnék továbbvinni mind Ma­gyarország, mind Izland, mind az izlandi lovak hírét, hírnevét. „Ahogy Ewald Isenbügel, a világszövetség (FEIF) alapító el­nöke mondta nekünk a közelmúltban, soha nem gondolta volna, hogy ilyen nagyra növi ki magát az, amibe belevágott. Mi is így érezzük magunkat. Az izlandi lovak és a lovaskultúra iránti évtizedes szerelmünk érett most be” – fogalmazott Straubinger Zoltán.

A közgyűlés, ahol Magyarország lett a FEIF 22. tagországa

„Egy barátom hagyatéka a sok preparátum. Ezekből állítottuk össze ezt a mini állatmúzeumot, ahol a gyerekek közelről láthatják az állatokat és hallhatják a hangjukat”

­

Az aprócska méretű shetlandi pónik magassága mindössze 70 cm. Az alig combig­térdig érő példányok a mini fogathajtó „viadalok” sztárjai a Lóvoda napokon

Herdis Reynisdóttir, Dísa és Németh Krisztina a Sjáliban. Dísa épp Eyvindur frá Oddhólit lovagolta, miközben elárulta: ezeknek a lovaknak hihetetlen az egyensúlyuk, a kitartásuk és a jellemük egyaránt, csakúgy, mint a különleges jármódjaik

AZ IZLANDI LÓ

„Segítség, közösség, móka” – így foglalta össze a Tatára érkezett, és a magyar egyesületbe is belépő izlandiló­szakértő, instruktor Herdis Reynisdóttir, vagyis Dísa azt, ami mindazokra vár, akik te­nyésztőként, sportolóként vagy hobbilovasként belépnek az iz­landilovas közösségbe. Magukról a lovakról, a kedvességükről, szépségükről, szeretnivaló, nyugodt természetükről lelkesen beszélt. A származásukról elmondta, hogy a 870 és körülbelül 1000 között a vikingekkel együtt érkezett lovak leszármazottai a mai izlandi lo­vak, akik még tudják mindazt az öt jármódot, amelyet más lovak az idők folyamán „elfelejtettek”, például azért, mert a szállítmányozás­ban vagy a háborúk idején nem volt már rá szükségük az emberek­nek, nem úgy, mint a szigetországban, ahol továbbra is elsősorban lovaglásra használták az állatokat. Így a tölt és a passz (flying pace), amelyre az Izlandra érkezett lovak nagy arányban voltak képesek, kikopott a kontinensen maradt lovak jármódjai közül.

A legutóbbi évek kutatásai szerint egy bizonyos gén, az úgyneve­zett „jármódőrző gén” felelős a lateralitásért, vagyis azért, hogy az izlandi ló a passz jármódban tudjon a tevéhez hasonlóan az azonos oldali lábaival lépni.

Ha már a genetikánál tartunk, valamennyi izlandi lovat nyilvántarta­nak. A törzskönyvek kiállítása a World Fengur nevű adatbázis segít­ségével történik, ebben ma körülbelül 450 000 lóról van adat világ­szerte, Amerikától Ausztráliáig. Arra a kérdésre pedig, hogy nem okoz­e gondot az évezredes beltenyésztés, Dísa azt mondja: „Nincs vele gond, mert a természet megoldotta a szelekciót körülbelül 130 évvel ezelőttig, amikor a kerítések és szelektált tenyésztés átvette a szerepét. Egyébként néhány modern lótenyésztő 4­6 ménre vissza tudja vezetni a vérvonalát. Ott igazán nagy a beltenyésztés. A vikin­gek különböző genetikájú lovakkal érkeztek Izlandra, ez pedig biz­tosította a leendő populáció változatosságát.

Ezt talán legjobban az mutatja, hogy izlandi ló gyakorlatilag bár­milyen színű lehet (na jó, talán pöttyös, mint az appaloosa, nem, de így is 40 szín és százféle variáció lehetséges). Ennek egyéb­ként az is az oka, hogy a tenyésztés során nem a szín volt a fő preferencia, és természetes körülmények között is szaporodtak a lovak. Az évezredes izlandi elszigetelt létnek köszönhetően a lóál­lományt a jellegzetes kontinentális lóbetegségek nem érintették, így az immunitás sem alakult ki ezek ellen. Éppen ezért viszont Iz­landra lovat bevinni tilos. Ha pedig onnan kihoznak egy állatot, az kint is marad.

A lovas világbajnokságot – szintén emiatt – mindig Izlandon kívül rendezik. Ezek eltérnek a „hagyományos” lovasversenyektől. Spe­ciális versenyszámokat rendeznek a jármódokra fókuszálva: tölt, négy jármód, öt jármód, passzverseny és passzteszt.


A versenyektől függetlenül is megbízható társak az izlandi lovak. Ahogy Dísa hangoztatta: épp a méretük és a hihetetlenül nyugodt, óvatos és barátságos természetük miatt kiválóak kisgyermekek lo­vagoltatására és lovasterápiás kezelésekre is, miközben rengeteg energiájuk van, és nagyon gyorsak is tudnak lenni, tehát nem csu­pán gyerekeknek, de tapasztalt lovasoknak is ideálisak.

a

A teljes jogú tagsággal ráadásul lehetősé­gük nyílik a magyar versenyzőknek arra, hogy hazánk színeiben induljanak nemzet­közi FEIF­es versenyeken, sőt, akár Ma­gyarország is szervezhet izlandilovas vi­lágbajnokságot. Azonban talán ennél is fontosabb a fajta szerelmesei számára, hogy a tatai egyesületen keresztül elérhe­tik mindazt a tudást, amelyet a világszövet­ség összegyűjtött, és képezhetik, fejleszt­hetik magukat az izlandi lovak tenyészté­se, tartása, nevelése terén.

A világszövetség neves szakembereivel együtt honosítják meg ezekben a hóna­pokban az izlandilovas kultúrát és szak­mát Magyarországon. Augusztus 15­én ennek első lépéseként olyan nyílt napot szerveznek a Sjáliban Tatán, ahol az ér­deklődők megismerhetik ezeket a különle­ges állatokat, történetüket és képességei­ket. A programon ráadásul nemzetközi lovasinstruktor is részt vesz, és fel is lehet ülni a lovakra, hogy átélhessék az öt jármód, köztük a tölt élményét. Izlandilovas központot is terveznek Tatán. A nagy beruházás során egy olyan köz­pontot szeretnének kialakítani, ahol to­vábbképzéseknek, találkozóknak adhat­nak helyet a világszövetség tagjai és a magyar lóbarátok számára, a korábban itt született állomány már azon a területen le­gel.

Várhatóan még idén megindul az épít­kezés is. Az elképzelések között szerepel az is, hogy egy különleges jégrevü kerete­in belül ismertessék meg Magyarország­gal az ötjármódú izlandi lovakat. A lovak a jégen elnevezésű programra 4­5 ország­ból érkeznének izlandi lovak és lovasok Budapestre, a városligeti műjégpályára.

Halmos B. Ágnes

Forrás: Pegazus­